Ünnepre készül ország, világ.

Már két hét sincs karácsonyig. Egyre nagyobb a tömeg az utakon, utcákon és az üzletekben. Az idővel együtt fogy a türelem is. Dudaszó, fék csikorgás, csattanás, üvegszilánkok csörgése, a másik felmenőinek szidása, tülekedés, lökdösődés.
Álljunk megy egy szóra! Nem a SZERETET ünnepére készülünk?
Üzletek, főutak, házak szépen feldíszítve, de mi van a lelkekben? Nem ártana a lelkünket is feldíszíteni egy kicsit, mielőtt az utcára lépünk, ne felejtsük el, hogy a másik ember is csak oda akar érni valahova, és ne gondoljuk, hogy a mi ügyünk fontosabb az övénél. Azért írom többesszám első személybe, mert bizony bennem is lekattan néha a biztosíték. Már régóta alkalmazott taktikám az ideges, türelmetlen vásárlókkal szemben, hogy bármi áron igyekszem kedves, segítőkész és előzékeny maradni. Ez rendszerint hatásos, és a végén mindketten úgy válunk el, hogy egyikünkben sem marad szálka, de én jobban jártam, mert diadalt arattam, megfékeztem egy tornádót. Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki milyen kiváló érzés! Sokkal fényesebbek lesznek a gyertyák, szebben ontják szikráikat a csillagszórók, ha igyekszünk nyugalommal, szeretettel készülni egyik legszebb ünnepünkre. Nem utolsó sorban kevesebb ráncot növesztünk.